Arab

Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.
Így hát elkezdõdött a 2000 éves szelekciós tenyésztõi munka. A kancákat bátorságuk és állóképességük, a méneket pedig a külsejük és intelligenciájuk alapján válogatták. A beduinok ügyeltek a fajta tisztaságára, csakis tiszta vérû egyedeket vontak a tenyésztésbe. A lovakat beltenyésztették is, hogy a lehetõ legjobban rögzítsék a fajtajelleget.
A fejlõdésére nagy mértékben hatott az iszlám vallás. A 7. században a próféta, Mohamed ismerte fel a bátor, gyors és mozgékony lovak jelentõségét a hadviselésben. Híveinek szinte kötelezõ volt a lovak szeretete, tisztelete, és azt hirdette, hogy a lónak adott minden egyes gabonaszem után a hívõ egy bûne a mennyben megbocsáttatik.
Ahogy az iszlám birodalom terjeszkedett, az arab ló egyre népszerûbb lett Európában. Az európaiak is felismerték a fajta remek tulajdonságait, ezért nemsokára mindenhol próbálták a helyi fajtákkal keresztezni.
Mivel az arab jól örökíti utódaiba felépítését, hamarosan népszerû lett mint fajtaalapító-és javító ló. Ennek következtében jobban hatott a világ lóállományára mint bármely más lófajta a világon.
Minden melegvérû fajtában találkozunk arab vérrel, de sok póni és néhány hidegvérû kialakulásában is szerepet játszik az arab vér.

Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, szürke
Marmagasság: 150-155 cm
Küllem: csukafej, tûzött nyak, rövid hát, mély szügy, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: intelligens, kitartó, tüzes, bátor
Használati mód: hátas-és versenyló, illetve fajtajavító

Angol telivér

Angol telivért a világ leggyorsabb és legértékesebb versenylovaként tartják számon.
A lóversenyzés Angliában, II. Károly uralkodása alatt virágzott fel. A honos fajták legjobb kancáit importált arab, török, és berber lovakkal keresztezték, s így kialakult egy tetszetõs küllemû, gyors típusú versenyló.
Ahogy a lóversenyzés egyre népszerûbb és elterjedtebb lett, a tenyésztõk egyre több figyelmet fordítottak a pedigrére, és csak versenyeken kipróbált õsöktõl származó lovakat használtak a tenyésztésben.
Kezdetben a telivért hosszú, 4-12 mérföldes távon (ez kb. 7-20 km) indították, de késõbb népszerûbbé váltak a rövidebb versenyek, így fiatalabb lovak is versenyezhettek.
A telivér iránt mindig élénk külföldi érdeklõdés mutatkozott, ezért nagy számban exportálták. Ma már szerte a világon tenyésztik, néhány ország pedig kimagasló eredményeket ért el:
- Az USA rendkívül híres fiatal sprintereirõl
- Franciaország a közép-és hosszútávfutó telivéreivel büszkélkedhet
- Írországban szintén kiváló telivéreket tenyésztenek
Jó felépítésének, hosszú, könnyû, elegáns lépteinek és egyensúlyérzékének köszönhetõen az angol telivér kitûnõ hátasló is.
Nyugodtabb vérmérsékletû fajtákkal keresztezve remek díjugró, díjlovagló, military-és vadászlovak származnak tõle.

Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-182 cm, használati módtól függõen
Küllem: változó; finom, elegáns fej, hosszú, ívelt nyak, mély szügy, rövid, erõs hát, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: bátor, lelkes

Quarter horse

Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük. A "quarter" angol eredetû szó, jelentése: "negyedes". Ez az elnevezés a negyed mérföldes versenyek után ragadt e fajtára.
A quarter tenyésztése a gyorsaságra és a nagy gyorsulást feltételezõ sprintre irányult.
Ahogy a fajta terjedt, egyre több jó tulajdonságát ismerték fel. A quarter nagyon erõs ló, válla, fara izmolt, nagy távolságot tud megtenni egy testesebb lovassal és annak málhájával együtt. Robbanékony, képes szûk fordulatokra, mely alkalmassá teszi a csorda melletti munkára.
A quarter egyesíti az erõt, a gyorsaságot, a mozgékonyságot, az intelligenciát. Könnyen betörhetõ fajta, ezért is ilyen népszerû.
Használati módtól függõen különbözõ típusai alakultak ki, de minden típus hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A nagyobb testûek munkalovak, a kisebbeket pedig versenycélokra használják.
Az USA-ban a quarter a legnagyobb egyedszámú fajta. Népszerûsége okán nagy számban exportálják.

Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-160 cm
Küllem: rövid fej, izmos nyak, zömök törzs, széles, izmolt far, finom végtagok
Viselkedés: intelligens, sokoldalú, odaadó
Használati mód: hátasló-és versenyló, mezõgazdasági alkalmazás, rodeó

Musztáng

A musztáng Észak-Amerika elvadult lova. A spanyol telepesekkel érkezett ide, így eredete az andalúziai, az arab és a berber fajtákra vezethetõ vissza. Több mint 300 évig élt vadon, ezalatt kemény, szívós és független fajtává alakult. Sokat közülük az indiánok fogtak be, majd késõbb pedig a marhahajcsárok között vált népszerûvé.
Gulyaérzetét megfelelõnek találva hamar munkára is fogták, eközben pedig megkezdõdött keresztezése a telepesek lovaival, hogy nagyobb testû munkalovat alakítsanak ki. Késõbb a telivérrel nemesítették. A quarter horse is a musztángból alakult ki.
A vadon élõ musztángok száma mára sajnos erõsen lecsökkent, törvényi védelem alatt állnak. A védelmen túl intézményesített formában különbözõ nyilvántartások is mûködnek az egyes vérvonalak megõrzése érdekében.

Jellemzõk:
Szín: minden szín
Marmagasság: 145-155 cm
Küllem: változó; könnyû test, kemény végtagok
Viselkedés: független, konok
Használati mód: terelés, lovaglás, távlovaglás

Pinto

A köztudat sokáig az amerikai indiánokhoz kapcsolta e látványos megjelenésû lovat. Mára széles körben elterjedt hobbi-és bemutatólóvá vált. Kezdetben a pintót, színtípusként jegyezték.
A pinto színmintái két csoportba sorolhatók. Overónak nevezik, amikor nagy fekete és fehér foltok váltakoznak. A tobiano mintánál fehér alapszínen bármilyen színû foltozottság- a feketén kívül- elõfordulhat.

Jellemzõk:
Szín: fehér és fekete, vagy fehér és -feketén kívül- bármelyik szín kombinációja
Marmagasság: változó
Küllem: változó
Viselkedés: változó
Használati mód: hobbilovaglás, mezõgazdasági munka, bemutatók

Falabella

Legfeljebb 75-cm-es magasságával a világ legkisebb lova. Nevét tenyésztõi után, a Buenos Aires mellett gazdálkodó Falabella családról kapta.
Kis testû telivértõl származik, melyet shetlandi pónival kereszteztek.
Bármely fajtájú kancával keresztezve az utód sokkal kisebb lesz mint az anyja, és néhány generáció múlva az elõbbi utód leszármazottai elérik a falabella méretét.
Arányait tekintve a falabella nem póni, hanem kis testû ló. Legalább annyira gondos tartást igényel, mint egy telivér. A méretcsökkenés erejét is elvitte, ezért hátasnak nem alkalmas, de használják kocsiba fogva, illetve díszállatként.

Jellemzõk:
Szín: bármely szín
Marmagasság: legfeljebb 75 cm
Küllem: miniatûr lóra emlékeztetõ arányok, finom csontozat, rövid végtagok
Viselkedés: szelíd, bátor
Használati mód: kocsiló, díszállat

Mangalarga

A brazil mangalarga 100 éves fajta. Honos crioulo kancáknak andalúziai és alter real ménekkel való fedeztetése révén alakult ki.
Az eredményül kapott remek, 5 jármódú hátasló ötödik jármódja az ügetés és vágta közé esõ ún. marcha, amely kényelmes lovaglást tesz lehetõvé.
A szintén brazil campolino a mangalarga nagyobb testû változata.

Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, aranysárga, szürke
Marmagasság: 160 cm
Küllem: hosszúkás fej, rövid hát, erõs far, mélyen tûzott farok, hosszú lábak

Shetlandi póni

A Skóciától északkeletre található Shetland-szigetekrõl származik. Itt közel 2000 évig elszigetelve élt.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint Skandináviából került Shetlandra, de az is elképzelhetõ, hogy az exmoor "törpe" típusa is közrejátszott a létrejöttében.
Elszigetelt fejlõdésének köszönhetõen tiszta vérvonalú maradt. A 19. században bányalónak használták, sokukat ezért szállították el Shetlandról. Ennek eredményeként tenyésztésben eluralkodott a mennyiség szemlélet, amelynek következtében a fajta leromlott. A fajta jelleg visszaállítása érdekében törzstenyészeteket hoztak létre. Ez lett az elsõ önálló tenyészegylettel rendelkezõ pónifajta.
A honos fajták közül 105 cm-es magasságával a legkisebb, méretéhez képest viszont a világ legerõsebb pónifajtája.
Bár mérete miatt ideális lenne arra, hogy gyerekek lovagoljanak rajta, konok, független karaktere megkívánja, hogy keményen-de nem durván- tartsuk kordában.

Jellemzõk:
Szín: fekete, pej, szürke, sárga, részben telt színek
Marmagasság: 105 cm
Küllem: kis fej, mély, dongás törzs, rövid hát, rövid lábak, kemény paták
Viselkedés: makacs, független, konok, önfejû

Walesi pónik

A Szekció B Szekció   C Szekció D Szekció

Sokak szerint a walesi póni a legszebb pónifajta az egész világon. A walesi póni méneskönyve négy (A, B, C, D) szekcióra oszlik.

A SZEKCIÓ

A walesi fajták közül a legkisebb méretû, a walesi hegyi póni számít az eredetinek. Valószínûleg a kelta pónitól származik.
Az 1000 éves hegyvidéki élet biztos járásúvá, ellenállóvá, gyorssá tette ezt a fajtát. Ez a pónifajta rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkezik: intelligens, nyugodt, kitartó. Természetes ugróképességgel is rendelkezik.
A hegyi pónit ma is eredeti környezetben tenyésztik, ezáltal biztosítják természetes tulajdonságait. A másik három walesi pónitípus a hegyi pónin alapszik.

Jellemzõk:
Szín: bármely szín, kivéve a tarkát
Marmagasság: 125 cm
Küllem: Kis fej, homorú orrhát, elegáns nyak, meredek váll, rövid hát, magasan tûzött farok, rövid lábak, egészséges paták
Viselkedés: okos, kedves, bátor, lelkes
Használati mód: lovaglás, hátaspónifajták alapítója

Kialakulása:
Kelta póni-> arab-> WALESI HEGYI PÓNI

B SZEKCIÓ

A B szekcióba sorolt walesi póni gyerekek számára lett kitenyésztve. Hegyi póni kancákat kereszteztek kis testû telivér ménnel.
Hasonlít a hegyi pónira, de annál magasabb és finomabb felépítésû.

C SZEKCIÓ

A C szekcióba sorolt walesi póni a walesi cob kisebb méretû változata. Energikus, bátor, és rendkívül sokoldalú. Korábban legfõképp hámosként használták, de ez ma már nem jellemzõ. Lovasportyákra is alkalmas, hiszen nagyon jó teherbírású, könnyen elbír egy felnõtt embert is a hátán.

D SZEKCIÓ

A walesi cob az elõzõ csoport nagyobb testû változata. Úgy tartják, hogy a 12. század körül alakult ki a hegyi póni, és a spanyol lovak keresztezésével. Elképzelhetõ, hogy rokonságban áll a már kihalt walesi kocsilóval is. A középkorban málhásként és nyereg alatt használták. Kiváló ügetõ, világszerte sok ügetõfajta kialakításában vett részt.

Jellemzõk:
Szín: mint a walesi hegyi póninál
Marmagasság: 140 cm
Küllem: mint a walesi hegyi pónié; jó hátaspónira jellemzõ külsõ
Viselkedés: okos, kedves, bátor

Shire

A shire 190 cm-es magasságával és tonnán felüli tömegével a világ legnagyobb lófajtája.
Feltehetõen a great és az old black lovaktól származik, amelyek hátán középkori lovagok indultak csatába. A csatalovak eredete sem tisztázott, egyesek szerint az észak-európai fríz és flamand szerepel felmenõik között.
Az old english black fõleg Anglia középsõ részén terjedt el, ahol az ipari forradalom beköszöntével erõsen megnövekedett a szállítandó nyersanyag és készáru mennyisége.
A 19. század közepére az erés hámoslovak iránt megnõtt az igény, s az ezt kielégíteni szándékozó gondatlan tenyésztés a fajta leromlásához vezetett. 1878 a korábbi Fogatló Tenyészegyletbõl megalakult a Shire Tenyészegylet.
Szinte felhõtlen öröm dolgozni ezzel a nagyszerû, nemes lóval. Népszerûsége biztosítja fennmaradását még akkor is, ha hámoslóként már nincs rá többé szükség.

Jellemzõk:
Szín: fekete, pej, szürke- fehér jegyekkel
Marmagasság: 170-180 cm, a mének elérhetik a 190 cm-es magasságot is
Küllem: kissé kosba hajló fej, széles szügy, mély, dongás törzs, izmolt test, hosszú, bokaszõrös lábak
Viselkedés: jóindulatú, kedves, szelíd, dolgos
Használati mód: nehéz hámos-és bemutatóló

Ír félvér

Az ír félvér fajtaként való bejegyzésére csak a közelmúltban került sor. Kialakítása még napjainkban is tart. A telivér és az ír igásló keresztezésével állítják elõ. Az utódok remekül szerepelnek díjugró-és military versenyeken. Az 1970-es évektol kezdõdõen az Ír Lótenyésztési Szövetség figyelemmel kíséri a fajta alakulását. A szülõvonalaknak megfelelõen még mindig több típus létezik a fajtán belül. A többségre jellemzõ a jó formájú, éber fej és az erõs testfelépítés.

Jellemzõk:
Szín: bármely telt szín
Marmagasság: 170 cm
Küllem: változó; jellegzetes hunter vagy ugró típus
Viselkedés: okos, merész, érzékeny
Használati mód: vadászat, díjugratás, military

Angloarab

A világ minden táján élnek az arab és a telivér keresztezésébõl származó angloarab lovak.
A fajta a 19. század negyvenes éveiben végzett keresztezésekbõl (angol telivér és arab) származik.
Kezdetben két vonal létezett: a déli és az ún. tiszta vonal. A déli vonal kialakulási helye a délnyugat-franciaországi Limousin vidéke, ahol az arab és a telivér ménekkel fedezték a helyi, de szintén arab, illetve a keleti leszármazási vonalú kancákat. A tiszta vonalat az arab és az angol telivér keresztezésével alakították ki.
Az angloarab kiváló versenyló. Angloarab méneket használtak több fajta feljavítására, ilyen például a Selle Francaise, vagyis a francia hátasló.

Jellemzõk:
Szín: a legtöbb telt szín
Marmagasság: 170 cm
Küllem: finom fej, kifejezett mar, mély szügy, rövid hát, jó arányú far, magasan tûzött farok, hosszú, vékony lábak
Viselkedés: bátor, lelkes, okos
Használati mód: hátas-és versenyló

Trakehneni

A trakehneni az egykori Kelet-Poroszországból származik, ami a mai Lengyelországhoz tartozik.
Az 1732-ben alapított trakehneni ménesben nemesítették, helyi schweikenre alapozva. A fajta létrejötte a telivér és az arab vérnek is köszönhetõ.
A második világháború során a fajta egyedszáma erõsen lecsökkent. 1945-ben 700 kancát és néhány mént telepítettek a nyugati országrészbe, az oroszok elõl. Ez lett a fajta új törzstenyészete. A gondos, alapos tenyésztõi munka meghozta gyümölcsét: mára az egyik legelegánsabb lófajtává vált.
Külleme, elegáns mozgása, és sokoldalúsága miatt a díjlovasok kedvelt lova lett, de bemutatókon is gyakran találkozhatunk vele.

Jellemzõk:
Szín: bármely telt szín, általában sötét árnyalatban.
Marmagasság: 168-170 cm
Küllem: elegáns fej, hosszú nyak, kifejezett mar, mély szügy, erõs, középhosszú hát, kerek far, vékony lábak, erõs paták
Viselkedés: kezelhetõ, lelkes, bátor, sokoldalú
Használati mód: hátas-és versenyló

Hannoveri

Nevét tenyésztõhelyérõl, a németországi Hannoverrõl kapta.
A hannoveri fajta alapítása 1735-ben történt, amikor II. György király rendeletére létrehozták a cellei ménest.
A középkori csatalovaktól származó helyi állományt holsteini lovakkal keresztezték, így egy kisebb méretû kocsilovat nyertek.
A tenyésztést Angliából importált telivérrel és cleveland bay-jel folytatták, majd az andalúziai vér is szerephez jutott a fajta kialakításában.
1867-ben létrejött tenyészegylete olyan lovat szeretett volna, amely használható fogatban de katonai célokra is alkalmas. Ez meg is megvalósult, de az elsõ világháború után a katonai célú lovak iránti igény visszaesett, melynek következtében a tenyészcél is megváltozott.
Gazdasági, fogat-és hátasló lett az új irányvonal.
A második világháború azonban újra változtatni kellett. A hannoveri iránt nem mutatkozott komolyabb igény. Most csúcsminõségû hátaslvat szerettek volna kitenyészteni. A tenyésztésbe arabot, trakehnenit és telivért vontak be. Ezáltal a hannoveri egy erõs, atletikus, ugyanakkor elegáns lovat kaptak, melynek vérmérseklete ideális hátas-és versenylóvá tette.
A hannoveri lovak jól szerepelnek díjugrató és military versenyeken, de díjlovaglásban is megállják a helyüket.

Jellemzõk:
Szín: minden telt szín
Marmagasság: 160-180 cm
Küllem: változó; erõteljes törzs, rövid, erõs lábak
Viselkedés: okos, érzékeny, bátor, odaadó
Használati mód: verseny-és hátasló

Holsteini

A német lófajták közül talán a holsteini alakult ki a legrégebben. Németország északi részérõl származik, a schleswig-holsteini mocsaras vidékrõl származik.
Kezdetben andalúziai és nápolyi lovakkal keresztezték a mocsári lovakat. Ennek eredményeként létrejött egy egész Európában kedvelt, nagy testû ló.
A fajta finomítása érdekében a 19. században a holsteinire cleveland bay és telivér vért vittek. Ezáltal egy erõs, magas léptû, jó állóképességû, elegáns kocsiló jött létre. A cleveland bay és a telivér nagyban növelte ugróképességét, és díjlovaglásra is alkalmassá tette.
A második világháború után a fajta egyedszáma erõsen lecsökkent.
A holsteini a telivérrel történõ finomítgatásoknak köszönhetõen minden szinten és minden lovaglóágban sikeres versenyló.

Jellemzõk:
Szín: a legtöbb telt szín
Marmagasság: 168-178 cm
Küllem: elegáns fej, erõs nyak, izmos váll, mély mellkas, telt törzs, erõs far, rövid lábak
Viselkedés: okos, odaadó, merész, sokoldalú, jó természetû
Használati mód: hátas-és versenyló

Lipicai

Ausztria számtalanszor megcsodált lova a lipicai. Fõleg a bécsi Spanyol Lovasiskola révén vált híressé- a magasiskola-bemutatók okán.
Tenyésztése 1850-ben kezdõdött, Károly fõherceg által Lipicán (mai Szlovénia). Akkoriban a királyi udvarokban nagy divat volt a lovas magasiskola és a fõherceg is olyan lovat akart, amely kiemelkedõen képes a bemutatókra. A ménes alapítása andalúziai lovak vásárlásával kezdõdött, hiszen ezt a fajtát tartották a legalkalmasabbnak a magasiskolára. A helyi kancákat tehát andalúziai ménekkel fedeztette.
Az ez után következõ 300 évben több más fajta is szerepet kapott a lipicai kialakításában-például a nápolyi, a kladrubi, valamint a fredericksborg.
Minden lipicai visszavezethetõ a hat õsménre: Pluto (fredericksborg), Conservano és Neapolitano (nápolyi lovak), Favory és Maestoso (kladrubi lovak), valamint Siglavy (arab).
A monarchia felbomlása után a lipicai ménes egy része Olalszországba került, de itt a fajta sajnos erõsen leromlott.
A második világháború után az eredeti ménest import állománnyal indították újra. Komoly tenyésztõi munka folyik a fajtával Magyarországon is.

A SPANYOL LOVASISKOLA

A bécsi Spanyol Lovasiskolát 1758-ban hozták létre azzal a céllal, hogy a nemesség itt sajátítsa el a lóra vonatkozó ismereteket. Kezdetben több fajta, például foltos lovak is elõfordultak, ma már azonban csak lipicait és kizárólag méneket használnak. Mivel a lipicai késõn érõ fajta, tréningje csak négy éves korában kezdõdik. A bemutatókon látható manõverek elsajátításához évek szükségesek. Minden manõver természetes mozgásokon alapszik, melyek megfigyelhetõk játszó csikóknál is.
A Lovasiskola törzsménesét 1798-ban az Ausztria déli részén lévõ Piberben alapították. Az itt található mének mindegyikének szerepelnie kellett Bécsben, ugyanakkor a kancákat is tisztelik, hogy a ménes megfeleljen a magas fajtarendszernek.
A szürke szülõk csikói feketén születnek, késõbb, nagyjából hét évesen válnak szürkévé.
A lipicai okos és jóindulatú ló. Kitûnõ iskola-és fogatló, de hátasként is megállja a helyét.
Tenyésztése Magyarországon is folyik.

Jellemzõk:
Szín: szürke; feketén születik, a kor elõrehaladtával válik szürkévé
Marmagasság: 155-170 cm
Küllem: közepes, egyenes fej, vagy kosfej, kis fülek, magasan illesztett nyak, zömök törzs, izmolt, kerek far, erõs, tiszta lábak
Viselkedés: okos, engedelmes, odaadó
Használati mód: magasiskola, fogatló

Haflingi

A haflinigi Tirol honos pónija. Vélhetõleg Itáliából származó kistestû arab lovak párosodtak a vidék hegyi pónijaival, létrehozva ezzek a fajta alapját.
A fajta elsõ emléke 1868-ból való, amikor az El'Bedavi XXII nevû arab ménnel próbálták feljavítani a helyi állományt. Ma minden haflingi visszavezethetõ erre az õsménre. Egyik utóda, a fajta jellegzetes színjegyeit hordozó 249 Folie nevû mén lett a fajta alapítója.
A hafling robosztus, biztos járású, ideális hegyi málhás ló. Az osztrák parasztok még ma is használják szénszállításra.
Tenyésztését az osztrák állam felügyeli, az egyedszám emelkedõben van. Hegyi környezetben tartják- négyéves korukig, a betörésükig nem fogják munkára õket. Rendkívül hosszú életû fajta, némelyikük akár negyvenévesen is munkaképes.

Jellemzõk:
Szín: sárga, mosott sörény és farok
Marmagasság: 145 cm
Küllem: közepes, jegyelt fej, erõs nyak, mély szügy, hosszú, széles hát, izmos far, rövid lábak
Viselkedés: dolgos, igénytelen, jóindulatú
Használati mód: hegyi munkák, kocsi-és hátasló

Andalúziai

A Spanyolország déli részén található Andalúzia a szülõhelye ennek a legkeresettebb és talán leghíresebb európai fajtának.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint tisztavérû honos fajta, mások szerint berber eredetû honos állomány a Kr. u. 8. században a mórokkal érkezõ arab és berber lovakkal keveredett.
Az andalúziai típus a magasiskola könnyed elsajátítása révén ideális katonaló volt.
A 15-18. században az andalúziait számos más fajta kialakítására felhasználták szerte Európában. Így jött létre a lipicai, a kladrubi, a lusitano és az alter real.
Egy idõben annyira megnövekedett az igény iránta, hogy kivitelét halálbüntetés terhe mellett megtiltották.
Ennek ellenére a fajta a 19. század elején a fajta fennmaradása veszélybe került. III. Fülöp spanyol király uralkodása alatt több fajtával keresztezték, hogy küllemét tömegesebbé tegyék.
Napóleon spanyolországi hadjárata során a francia tábornokok elvitték a törzsállomány nagy részét, így számos vonal kiveszett a fajtából. Fennmaradása a karthauzi szerzeteseknek köszönhetõ, akik monostoraikban féltõ gonddal tenyésztették az andalúziait. E lovak átvészelték a veszedelmet. Új ménest alapítottak és a fajta újra felvirágzott.
A fajta nagyon kedvezõ vérmérsékletû. Okos, jóindulatú, nyugodt, könnyû vele dolgozni. Mozgása elegáns, nagyon látványos. Magas ívû léptei mindig a figyelem középpontjába állítják, bárhol szerepeljen is.

Jellemzõk:
Szín: általában szürke
Marmagasság: 160-168 cm
Küllem: széles kosfej, nagy szemek, hosszú, ívelt nyak, rövid, mély törzs, erõteljes, kerek far, arõs lábak, elegáns sörény és farok
Viselkedés: jóindulatú, nyugodt, együttmûködõ, büszke, agilis
Használati mód: magasiskola, parádék, bikaviadal

Shagya arab

A shagya arabot külön fajtaként csak 1978-ban ismerték el. Tenyésztése az 1830-as években kezdõdött a bábolnai ménesben, Magyarországon. Importált arab ménekkel kereszteztek magyar, angol és spanyol eredetû kancákat. A mének egyike, Shagya, nagy örökítõerõvel rendelkezett, õ lett a fajtaalapító mén. A gondos tenyésztõi munka gyümölcseként létrejött egy arab jellegû, de attól elkülönült fajta.
Fogatban, általános célú hátasként és lovassági lóként használták. Hamarosan egész Európában híressé vált. Ma már tenyésztik Németországban és az USA-ban is.
A shagya arab rendkívül népszerû hátas-és versenyló, kemény, atletikus felépítése, és intelligenciája miatt.

Jellemzõk:
Szín: általában szürke
Marmagasság: 155-160 cm
Küllem: arab jellegû, egy kissé tömegesebb
Viselkedés: okos, jó természetû, kitartó
Használati mód: fogatban és nyereg alatt

Furioso

Ménesrendszerének köszönhetõen Magyarország mindig híres volt jó lovairól. A furioso csak egy a számos magyar félvérfajta közül (north star, gidrán, kisbéri, nóniusz, stb.); legtöbbje remek fogatló, a világ szinte minden országába exportálják.
Kialakulása a 19. század derekán kezdõdött. Telivérekkel fedeztek gyors, jó állóképességû mezõhegyesi kancákat. Az 1836-ban született alapító telivért hívták Furiosonak. Ez adta a fajta nevét is.
A furioso elegáns, sokoldalú fajta, alkalmas általános és versenylovaglásra, de fogatban is hajtják. Nyereg alatt mindhárom ágban (díjugratás, díjlovaglás, military) nagyon sikeres, fogatban nagyon kitartó.
Széles körben keresztezik a north star fajtával-ebbõl a keresztezésbõl származnak Magyarország legkedveltebb sportlovai.

Jellemzõk:
Szín: sötét színek, gyakran fehér jegyekkel
Marmagasság: 170 cm
Küllem: hosszú, erõs nyak, erõteljes váll, hosszú, erõs hát, izmos hát, mélyen illesztett farok
Viselkedés: okos, kezelhetõ, odaadó
Használati mód: fogatban és nyereg alatt

Muraközi

A muraközi Magyarország déli részérõl származó, hidegvérû lófajta.
Kialakulása a 19. század végére és a 20. század elejére tehetõ. Ekkor nagy volt az igény az erõs igáslovak iránt.
Tenyészkörzetében perchonnal, ardennivel, nóri lóval, és magyar félvérrel keresztezték. Ebbõl létrejött egy erõs, aktív hidegvérû fajta, amelyet gazdasági munkára használtak, de a hadsereg számára is nagy segítséget nyújtott.
Az elsõ világháború után a magyar lóállomány 1/5-ét a muraközi alkotta, azonban az újabb háború következménye a fajta leromlása volt. Ehhez hozzájárult a tenyésztési irány megváltozása is. Ennek következtében kicsi a valószínûsége, hogy a fajta egyedszáma jelentõsen növekedne.

Jellemzõk:
Szín: sárga, mosott sörény és farok
Marmagasság: 170 cm
Küllem: nagy, kissé csukafej, rámás felépítés, hajlott hát, izmos far, erõs lábak, bokaszõrzet
Viselkedés: kedves, együttmûködõ, aktív
Használati mód: gazdasági munka, igásló

Kisbéri félvér

Jellemzõk:
Szín: leggyakoribb színe ma a sárga, ritkábban a pej, de elõfordul szürkében és ritkán feketében is.
Marmagasság: 163-168 cm
Küllem: nemes, egyenes fej, hosszú, ívelt nyak, magas mar, közepesen hosszú hát, jól izmolt far
Viselkedés: okos, odaadó, kezelhetõ
Használati mód: hátas-és versenyló

Hackney

A mai hackney kialakulása teljesen nyomon követhetõ.
A honos gyors ügetõfajtákból, a norfolkiból és a yorkshire-ibõl alakították ki. A 19. század elején e két fajta keresztezése eredményezte a finom felépítésû hackney lovat. Akkor építettek ki jobb minõségû utakat, így a sebes ügetésben járó hackney gyors közlekedési eszközzé válhatott.
A 19. század közepén alakult ki a hackney póni- ehhez a hackney-t fell kancákkal keresztezték. A hackney örökítette a gyorsaságot és az eleganciát, a fell pedig az erõt és a magas ívelésû mozgást.
A hackney legjellemzõbb ismérve sajátos mozgása. Ügetésen lábai magasan, tért nyerõen mozognak, elülsõ lábait színpadiasan elõrevetve halad. Bemutatóhelyek mindennapos látványossága, de otthonosan mozog versenypályákon is.

Jellemzõk:
Szín: pej, sötétpej, fekete
Marmagasság: ló: 148-160 cm; póni: legfeljebb 148 cm
Küllem: kisméretû, enyhén félkosba hajló fej, hosszú nyak, mély, rövid törzs, rövid lábak, erõs csánk, magasan tûzött, emelt farok, finom, selymes szõr
Viselkedés: lelkes, éber, bátor
Használati mód: fogatban

Canadian cutting

Kanadának nincs honos lófajtája, csak egy pónifajtája: a sable islandi.
Importált állományra épülõ lótenyésztés viszont az elsõ telepesek megjelenése óta létezik.
Ennek eredménye a cutting, amely a quarter vonalaival együtt alakult ki. Nagyon erõs, gyors, agilis ló, és hasonlóan a quarterhez, ideális a csorda melletti munkára.
Egyelõre csak típusként ismerték el, fajtaként még nem.

Jellemzõk:
Szín: bármely szín
Marmagasság: 160- 170 cm
Küllem: mint a quarter lóé, hosszú törzs, rövid lábak, erõsen izmolt far
Használati mód: mezõgazdasági munka, cowboyló