|
Lovak legeltetése
A tavasz beköszöntével egyre több lótartó gazda szeretné leglőre bocsájtani lovait. Az egykor hatalmas területeken vágtázó ménesek képzete azonban a mai viszonyainak között egyre inkább a múlt nosztalgia marad, miként a csikósok, pásztorok életmódja, kúlturkincse is ma már inkább a hagyományörző folklór része, mintsen a napi valóság. A lovak legeltetése hagyományosan általában május elején kezdődött és október végén fejeződött be. A ló számára még ma is a legelő fű a legtermészetesebb takarmányforrás. A legelőn az állat a számára legkedvezőbb élettani hatású anyagokból válogathat. A legelő akkor alkalmas legeltetésre, ha a talajra a kitaposás veszélye nélkül rá lehet hajtani, és a fű már megfelelő nagyságú és nem túl gyenge. A túl korai legelőre bocsájtás egyrészről a legelő nagyfokú károsításával jár, másrészről a túl zsenge növényzet magas nittrittartalma miatt emésztőszervi megbetegedéseket okozhat.
Hogyan fáslizzunk?
Ahogyan már a különböző funkciójú fáslik anyaga, úgy felhelyezésük módja is teljesen különböző. A rugalmas anyagú munkafásli feladata, hogy szorosan rögzítse a sérülékeny inakat, tehát azt aránylag szorosan kell feltennünk a ló lábára. Kezdjük a fáslizást a szár felső harmadában, majd haladjunk fokozatosan lefelé, amíg el nem érünk a csüdizületig. Magát a csüdizületet már ne fáslizzuk, hiszen akkor gátolnánk a ló mozgását. Innen kezdve haladjunk ismét fokozatosan felfelé, míg a szár felső végét el nem érjük. A lábtő, illetve a csánk már ne kerüljön a fáslival betekert szakaszba, mivel erről a fásli mozgás közben lecsúszna, és a letekeredő anyag könnyen balesetet okozhat. A fáslit végül a szár felső harmadában rögzítsük, akár tépőzárral, akár a fásli végére két szalagot varrva is megköthetjük. Ügyeljünk arra, hogy munka közben a csomó ne oldódhasson ki, de ne is zavarja a lovat. A túl laza fásli könnyen letekeredhet., a túl szorosra húzott viszont az inak feszülését okozza., és végül több kárt okozunk vele, kint amennyit használ a lábak védelmében. Az istállófáslit ezzel szemben lazán tekerjük fel a lábakra, hiszen ennek a feladata mindössze annyi, hogy melegen tarsa az izületeket és inakat. Az istállófásli alá még gyakran tesznek egy meleg alátétet is, de ebben az esetben is csak épp annyira tekerjük szorosan, hogy az alátét ne csússzon ki alóla. A fáslitekerés módja és iránya megegyezik a munkafásliéval. Az istállófáslit valóban csak az istállóban alkalmazzuk, munka közben soha - de például szállításnál igen nagy segítség lehet a sérülések elkerülése érdekében.
Etetés, itatás
Ahány ház, annyi szokás- tartja a közmondás, amely esetünkben, lovas közmondássá alakítva úgy hangzik: ahány istálló, annyi szokás.
A lényeg a rendszerességben, tehát az időpontok az időpontok betartásában, és az időarányos elosztásban van. A lovaknak jó az időérzékük, és ha a megszokott időben nem kapják meg a létfenntartási szükségleteiket, türelmetlenné válnak. Amikor ősszel áttérünk a téli (normál) időszámításra, és ennek következtében a ló egy órával később kap reggelit, ez az állandóan enni kívánó lónak1 óra kényszerű várakozást jelent. Ahol a körülmények megengedik, a lelkiismeretes gazdák átmeneti időszakot szoktak beiktatni; fokozatosan állnak át az új időszámításra.
Az időarányos elosztás azt jelenti, hogy a nap 24 óráját- főként az etetés szempontjából- igyekszünk egymástól nem túlságosan eltérő időszakokra osztani. A hosszabb etetésmentes időszak az éjszaka. Ilyenkor a ló néhány órát alszik, így a folytonos élelem utáni sóvárgás számára rövidebbnek tűnik, ezért könnyebben elviselhető.
Kedvezőek a feltételek a lovak nem lökésszerű, többszöri kis adagokkal történő takarmányozása egy olyan telepen, ahol 24 órás szolgálatban mindig van valaki a lovak körül. Ott még későn este, vagy hajnalban is megoldható, hogy az éjjeliőr szénát dobjon a türelmetlenkedő lovaknak. Ellentétben van ezzel az olyan istálló, amelyet a lakástól a tulajdonos csak gépjárművel tud megközelíteni, reggel munkába indulás előtt, majd este munkából hazajövet után. Itt a lovak csak kétszer kapnak szénát és abrakot. A lakás melletti istállóban tartott lóra többször is „ránéznek”, így az élelmezés gyakorisága a szerencsésebb helyzetben van.
A legkevésbé célszerű az a változat, amikor a lovak a lóápoló munkaidejéhez igazodva kapják mg ellátmányukat. Megeteti őket 8 óra alatt háromszor, utána 16 órán keresztül nem kapnak semmit.
Amennyiben lehetőségünk van rá, a napi abrakmennyiséget részletben (reggel-este, vagy reggel-délben este) etessük. Szénát ezekkel együtt, ezen kívül 2-3 alkalommal, a köztes időszakokban adjunk. Az így elosztott napi fejadag abrak és szálastakarmány már kevésbé számít lökésszerű takarmányozásnak, ezért természetesebb, jobban megfelel a ló emésztőrendszerének, kedvez egészségének.
Mivel a ló- ellentétben az abrakfogyasztás mérhetetlenül nagy vágyával- vízből csak annyit iszik, amennyire a szervezetének szüksége van, a víz állandóan a ló előtt lehet. Kivétel csak az olyan eset, amikor a ló az ember által tőle követelt munka következtében kimelegszik. Ilyenkor vegyük ki a vödröket, zárjuk el az önitatókat, eresszük ki a vályúból a vizet. Amikor a ló megszikkadt, légzése, testhőmérséklete, pulzusa visszaállt, már nyugodtan ihat. Ezek a feltételek egyébként a munka utáni etetésre ugyanúgy vonatkoznak. A tapasztalt gazda a ló nyakának megtapintásával megérzi, hogy ez az időpont már elérkezett-e.
Azok a lovak, amelyeket nyugalomban hozzászoktattak a szállítójárműre szálláshoz és az onnan való leszálláshoz, és amelyeket megfelelő szállítójárműben nyugodt vezető irányít, normális esetben gond nélkül felszállnak. De ha egy állat a szállítása során bármikor rossz tapasztalatokat szerzett, mindig emlékezni fog ezekre és nem száll szívesen járműre.
A szállítójármű
A szállítójármű padlóját és rámpáját szilárd, csúszásgátló burkolat borítsa. Elég magas és széles legyen ahhoz, hogy a ló kanyarban szétterpeszthesse a lábát egyensúlyozásul. A szállítójárműben szilárd kereszt rudak legyenek, amelyeknek az állat nekitámaszkodhat hirtelen fékezéskor. A szállítójármű rendszeres karbantartást igényel.
Előkészület
Sok ló fáradság nélkül kötőféken a szállítójárműre vezethető, sőt, magától felszáll. Az utazáshoz azonban biztonsági óvintézkedéseket kell tenni.
ˇ A farokfásli tisztán tartja az állat farkát, és megvédi a szőrszálak ledörzsölésétől.
ˇ A szállító lábszárvédő védi a lábat a ló ütődése esetén. A lábakat az elülső lábtőizületig illetve a csánkig védjük.
ˇ A kézzel feltekert fáslikkal szemben részesítsük előnyben az iparilag gyártott szállító lábszárvédőket.
Betakarás és takarmányozás útközben
A lovat szállítás közben aszerint fedjük be, hogy milyen az időjárás és maga az állat. Ha a ló fázik hideg a füle, és égnek áll a szőr. Ha viszont izzad, könnyen megfázhat. Fontoljuk meg, hogy betakarjuk-e a lovat, és ha igen, milyentakarót tegyünk rá szállítás idejére. Időről időre ellenőrizzük a takarót.
A megnyírt lovakat télen mindenképp takarjuk be. A termo-takaró kifelé elvezeti az izzadságot, és a lovat melegen és szárazon tartja. Vékony szőrű lovakra vastagabb takarót rakjunk.
Tartsd lovadat stresszmentesen
Egy feszült ló nem rátermett a figyelésre, tanulásra vagy nem a legjobban hajtja végre a feladatokat, de van néhány egyszerű módszer hogy ezen segíteni tudj és lovad "laza" legyen.
Pszichológia
A lovak habitus teremtmények. Van valami új kifutókarám amit nem szeret? Változás van az ennivalójában, istállózásban, alom vagy munkaprogramjában, új lovat hoztak a kifutóra vagy változott a legelő? Talán meglepő, hogy a kis dolgok is fel tudják zaklatni a lovat.
Etetés
Ha lovad kicsit is habozik a szeretetedben, vedd szemügyre az étrendjét. Nem eteted sok gyorsan felszabaduló szénhidráttal? Beszélj egy takarmánytársasággal a "lassú energiás" ételekről.
Kiegészítés
Vannak rendelkezésre álló nyugodt személyek. Néhányan hagyományos füvekkel orvosolnak, míg mások a kiindulópontot kutatják és elméleteket szőnek "diétás szintek vitaminjairól, ásványok és futószalagon készült összetételekről. Ha versenyzés alatt áll, nem biztos, hogy az épp megengedett az előírások szerint.
Masszázs
Ez segít feloldani a feszességet lovunk izmaiban, de biztosítsunk egy képzett ló terapeutát, aki ezt megteszi. De egy jó alapos csutakolás is serkenti a vért, nagyszerűen érzi magát és sokat ígérő, megnyerő és potenciálisan stressz nélküli állapotot kaphatunk.
Játékok
Ezek hasznosak tudnak lenni egy olyan lónál, amelyik stresszes, mert unatkozik. Nagyon sok erre alkalmas eszközt vásárolhatunk. Néhány ember inkább az maguk által, vízzel megtöltött limonádés üveget függesztik fel az istállóban, vagy a legelő kerítésére.
Tréning
Nincs annál jobb mint megnyerni az első rozettát, amikor átnyújtja a szponzor a szalagod. (A helyezéseknél veszíteni is tudsz.) A lovad kondíciója megfelelő ezekben a szituációkban, nincs fenyegetés. Ha viszont erről nem vagy biztos, kérj meg valakit, hogy segítsen neked.
Hang
Beszélgess a lovaddal egy alacsony és nyugodt hangnemben ha ő izgatott. Megnyugtatja, hogy ott vagy, és hogy te nyugodt vagy.
Gyakorlat
Legeltesd, "laza iskola" vagy lovagolj a lovaddal ami megszabadítja a túl sok energiától a versenyzés előtt.
Utazás
Ha lehet, ne utazzanak a lovak egyedül. Ha lovad ezzel a problémával bír, keressünk neki egy társat. Egy ló, amelyik rúg a bokszban, az másokat izgatottá teszi valamint sérülést okozhat. Tegyünk legalább a hátsó lábaira védő burkolást ami tompítja a zajt. Menjen a rádió míg az állat utazik. Az eltompított hang relaxáló, meghitt hatást biztosít.
A te viselkedésed
Próbálj lenyugodni. Ha a lovad ideges, hozzád fog fordulni megnyugtatásért. Ha felidegesíted magad azon, hogy a lovad stresszes, csak felerősíti az ösztöneit, és a helyzet rosszabra fordul. Higgadtan próbáld azonosítani és megszűntetni a stressz okát.
Általános egészség
Még fontosabb, hogy megbizonyosodj arról, hogy a lovad idegeskedését nem állatorvosi probléma okozza, ami fájdalommal és szorongással jár.
Egészségesen élje-e életét az istállóban?
Semmi esetre se szereljünk be légkondicionálót. Ami nekünk a kellemes hőmérsékletet jelenti az a lóra veszélyes baktériumok melegágya, különösen akkor, ha magas páratartalommal társul. Ezeket belélegezve különböző, az asztmához hasonló tüdőbetegségek alakulhatnak ki. Innen már csak egy lépés a kehesség kifejlődése, ami jelenleg nem gyógyítható betegség, és a lovat kisfeladat vérehajtásához is használhatatlanná teszi.
Milyen legyen az istálló levegője?
Elsősorban száraz. Legyen lehetőség szellőztetésre, de ne legyen huzatos a helyiség. A hőmérsékletnek nincs jelentősége bizonyos szempontból. A ló ugyanis a mozgással hőt termel. Bizonyított tény, hogy minusz 10-20fokot is képes károsodás nélkül elviselni. Fontos, hogy a boxban álljon és ne legyen kiköteve. Egy átlagos istállóban, még ha angol boxos is, minusz 15 fokos hidagnél is az istállóban 0 fok körül van.Több ló esetében 6-7 fok is lehet. Jó tanács, hogyha télen hideg van akkor a lovakat korábban vigyük be.
Az alom
Általában azt tartják helyesnek ha a ló a döngőlt földön áll. Ennek előnye, hogy puha és állítólag kevésbé terheli az izületeket. A földpadló tisztántartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben. Ez ingerlő hatással van a hőrgőkre és nagy mennyiségben tüdődémát is okozhat, az emberben is!!! A legelterjettebb aljzat a beton. Ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almolással puhábbá tehető. Az általános alom a szalma.
Fűrészpor vagy forgács?
Legfőbb érv ellene, hogy poros. De a munkavédelmi szakkönyv által megfogalmazott kritérium szerint egy bizonyos szint feletti pormennyiség már nem befolyásolja annak káros hatását. A ló orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik a szilikózist, ugyanis amikor legel, akkor igencsak sok porszemet szippant fel a földről. A fűrészpor nagyon jó nedvszívó de viszont rossz szigetelő.
Lómosás- praktikák
Ahogy a profik csinálják
A nyár a legtöbb lovas kedvenc évszaka. Különösen azért, mert ilyenkor megszabadulhatnak a lópucolás fáradalmaitól, egy gyors fürdetéssel helyettesítve azt. Fele annyi idô alatt kétszer olyan tiszta lesz a ló, és a szürke lovak tulajdonosai is végre társuk eredeti színében gyönyörködhetnek.
De mi a teendô, ha lovunk nem turi a fürdetést, és addig képes tolatni, amíg víz éri a testét? Erre a kérdésre elôször a Suttogó, Monty Roberts, majd a többszörös olimpiai bajnok Nicole Uphoff válaszol nekünk.
Monty Roberts: "Lassan, de biztosan."
Ahhoz, hogy a ló hozzászokjon olyan dolgokhoz, amiktôl fél, tudatosítani kell benne, hogy az a dolog nem okozhat neki fájdalmat. Ha ön szép lassan szoktatja hozzá lovát az idegen dolgokhoz, segít neki abban, hogy legyôzze a félelmét. Tanuljon meg a lovak nyelvén! Minél inkább megtanul lovával kommunikálni, annál könnyebben értheti meg, hogy miért fél a víztôl vagy a slagtól. Ami a legfontosabb, ne vessen be erôszakot, hiszen a lónak ezt élveznie kell. Ha egy technikával nem ér el célt, változtasson módszert, de semmiképp ne erôltesse rá ugyanazt többször.
Íme egy módszer, ami a legtöbb lónál beválik:
1. Készítsen egy téglalap alakú elkerített részt a ló számára. Ne kösse ki ide, hanem kérjen meg valakit, hogy fogja meg, és ha a ló mocorog, engedje lazábbra a vezetôszárat.
2. Kezdje a spriccelést elôször oldalról, a patáknál. Innen haladjon fölfelé, de csak akkor, ha a ló már nyugodtan áll. Ezt kénytelenek vagyunk kivárni, még ha hosszú ideig tart is. Ha a ló nagyon nyugtalan, zárjuk el a vizet, amíg megnyugszik, és kezdjük az egészet elölrôl.
3. Így szép lassan eljuthatunk a váll, a mar, a nyak, a hát és végül a fej lemosásáig is.
Nicole Uphoff: "Dicsérettel és nyugalommal."
Egyik lovam sem fél a fürdetéstôl, még a fejüket is hagyják lemosni. Ennek nem más az oka, mint az, hogy lassan, sok dicsérettel és lócsokival szoktattam hozzá ôket. Fiatal lónál mindig megkérem a segítômet, hogy fogja meg, majd együtt lassan bevisszük a patamosóba. Itt addig dicsérjük, simogatjuk, míg meg nem nyugszik. Ha már nyugodtan áll, kinyitom a vízcsapot. Csak akkor emelem fel a slagot, és kezdem el a mosást a ló lábánál, ha már a folyó víz sem zavarja. Figyelni kell arra, hogy a víz nagyon enyhe sugárból jöjjön. Én körülbelül három nappal ezután szoktam csak erôsebbre állítani a vizet, és ekkor szoktam a ló többi testrészét lemosni, persze ekkor is segítôm jelenlétében, hiszen ha már rögtön kikötném a lovat, tartanék attól, hogy megrémül, és ki akarja tépni magát.
Ha egy lónál már azzal is problémát okoz, hogy bemenjen a patamosóba, van egy trükköm, ami általában használ: a tolatás. A hátralépésnél oly mértékben magukra koncentrálnak a lovak, hogy nincs idejük félni. Freudentanz nevu lovamnál, aki mellesleg Nadine Capellmann lovának az apja - ez a módszer sokat használt a fedelesbe való bemenetelnél.
Ha hosszú ideig is tart, a lovakat akkor is türelemmel és következetesen kell minden új szituációhoz hozzászoktatni. A következetesség nagyon fontos, a ló tudja, hogy mi az, amit megtehet, és mi az, amit már nem. Ha ezt a határvonalat átlépi, finoman, de egyértelmuen meg kell büntetni.
Ha a ló szomjas
Hány liter vizet iszik egy ló naponta? Vannak lovasok akik meg fognak lepődni a válaszon. A lónak ugyanis szokatlanul nagy a vízigénye. Ezért gondoskodnunk kell róla, hogy mindig elegendő vie legyen. Vannak azonban esetek amikor nem szabad sokat innia. Egy a ló napi 20-40 liter vizet fogyaszt, néha még többet is. Hogy mennyi vízre van szüksége, az attól függ, hogy milyen eleséget kap, mennyit dolgozik, milyen az időjárás, és természetesen függ az évszakoktól is. A ló a legelőn egész nap friss füvet eszik. Mivel a friss fűnek rendkívül nagy a víztartalma, a ló így a táplálékkal együtt aránylag sok folyadékot vesz magához. A vadlovak valóban nem isznak olyan sokat, legfeljebb naponta kétszer-háromszor járnak ki az itatóhelyre. Az itállóban álló ló túlnyomórészt száraz eleséget kap: szalmát, szénát, gabonát vagy abrakot. Hogy kiegyenlítse az így keletkezett folyadékhiányt, sokat kell innia. Ha nem iszik eleget, a lenyelt táplálékkása túl száraz lesz, és székrekedésre kerülhet sor: ennek következménye pedig kólika. A legelőn rendkívül jó szolgálatot tehet egy önitató. Egyetlen hátránya, hogy naponta többször tísztítani kell. A sima itatót is naponta legalább kétszer szükség esetén többször. Ha nagy a hőség, a túlságosan hideg víz lehűtheti a ló gyomrát. A hirtelen jött hőmérsékletváltozás gyomorgörcsöket idézhet elő, amelyből könnyen kólika válhat. A víznek ezért nem szabad túl hidegnek lennie. Az ideális hőmérséklet 8-12 celsius fok között van.
Egy ló mindennapjai
Gyakorlati jó tanácsok
Amióta csak a történelem előtti időkben az ember megkezdte a lovak idomítását, és megfosztotta őket a szabadságuktól, próbálja ösztöneiket is elfojtani, és testileg-lelkileg önmagától függővé tenni.
De a csapatban élő lovak is szelektálódnak. Majdnem minden ló függ az embertől- nélküle nem jutna sem táplálékhoz, sem vízhez. Sőt a háziasított lónak már ahhoz is szüksége van az emberre, hogy életben maradjon.
Az állatok életben maradásához fontos a takarmány, a víz és a mozgás. Ahhoz azonban, hogy egy ló éveken át egészséges és jókedvű legyen, sokkal többre van szükség: tudásra, megértésre, időre, elkötelezettségre és megfelelő elhelyezésre. A ló az oltalmat keresi. Csak abban bízik, akit tisztel is. Ennek a tiszteletnek azonban kölcsönösen kell alapulnia, amit gondosan kell ápolni, és fenntartani.
A ló mindennapjai
Minden egyes lónak megvan a maga saját egyénisége, amely visszatükröződik a mozgásában és a küllemében. A lovak lehetnek idegesek, vagy nyugodtak, boldogok vagy boldogtalanok, érzékenyek vagy közönyösek. Éppúgy, mint az emberek, lényüknek megfelelően reagálnak különféle helyzetekre. Ezért az ember és a ló közötti kommunikációnak az előbbi számára fontos alkotóeleme, hogy megtanulja megérteni a lovak testbeszédét. Sohasem elfecsérelt idő, amelyet arra fordítunk, hogy a lovat megfigyeljük az istállóban vagy a legelőn, evés, vagy munka közben- mert ezekkel a megfigyelésekkel megtanuljuk jobban megérteni az állatot, aminek folytán mi is jobban meg tudjuk értetni magunkat vele. A ló természetes ösztöneinek ismerete is hozzájárul ahhoz, hogy meghatározott helyzetekben könnyebben tudjuk kezelni az állatot. A magányos ló másképpen reagál egy bizonyos helyzetre, mint a csoportban tartózkodó. Ha egy ló egymagában van, reagálása elsősorban attól függ, hogy miképpen reagál a mellette lévő ember. De akármilyen barátságos egyébként egy ló, okvetlenül szívleljük meg a vele való bánás alapszabályait, hogy megteremtsük a kölcsönös bizalom alapját, és elkerüljük a fölösleges kockázatokat.
A Suttogó
A lovaknak suttogás kifejezést Monty Roberts amerikai szerző találta ki. Azt jelenti, hogy az ember és a ló gondmentesen megérti egymást, ha az ember érti a ló testbeszédét, a ló pedig megtanulja az emberét. Ezáltal az ember erőszak alkalmazása nélkül tud kommunikálni a lóval. Ezt a fajta testbeszédet elsősorban lótulajdonosok tanulhatják meg.
Mindennapi rutin
A ló-, mint minden állat, amely a szokás rabja- elsősorban a megszokott környezetében érzi magát biztonságban. Ezért gondoskodjunk lovunk számára szabályozott napirendről, és mindennap ellenőrizzük egészségét: tisztogassuk meg a patáját, vizsgáljuk meg, nem szenvedett-e sérüléseket, és szükség esetén mérjük meg a pulzusszámát és a légzésszámát (a szerk./Hugi/: A pulzus- és légzésszám mérését az Egészség, betegség c. menüben, a Mire ügyeljünk?- Tünetek c. menüpont alatt találjátok meg).
 Minden ló a megszokott környezetében érzi magát jól... (Természetesen ha emberségesen bánnak vele, és ki van elégítve minden szükséglete)
Pataellenőrzés
A patákat rendszeresen tisztogassuk meg.
Hajoljunk le a ló lába mellett, fogjuk meg a csüdöt, és mondjuk „Lábat!” vagy más hasonló vezényszót.
Ügyeljünk rá, hogy szükség esetén gyorsan félre tudjunk ugrani.
A hátulsó láb felemelésekor NE álljunk a ló mögé, kirúghat!
Egyik kézzel tartsuk erősen a patát, és alaposan tisztítsuk meg patakaparóval.
A patkókat is rendszeresen ellenőrizzük
Önitatók, téli patkók, takarók – mire figyeljünk?
Tisztelt Olvasó!
E havi számunkban olyan praktikus és hasznos tanácsokat szeretnék megosztani Önökkel, amelyek a figyelmetlenségből eredő sérülések, betegségek elkerülését segíthetik.
Elérkezett a téli időszak. Kissé megváltoztak a tartási, és jelentősen a lovaglási viszonyok. Lovainkat meleg istállókban tartjuk, takargatjuk, vagy megnő a szőrük. A kovácsot megkérjük, változtasson a patkoláson. Rakjon menetet a sarkaknak, esetleg hó-kivetőt. A lovakat a rossz, vagy rossznak vélt időjárás miatt többet tartjuk az istállóban. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyek nem változnak, de az ezekkel kapcsolatos figyelmetlenség a téli időszakban is komoly problémákat okozhat.
Lássuk kicsit részletesebben. A rossz idő beállta ellenére lovaink alapvető igényei keveset változnak. Kicsivel talán (kondíció szerint) többet kell enni, a csökkent párolgás miatt pedig kevesebbet inni adni nekik, és mindenképp mozgatni kell őket. Ugyanannyit, mint a 2 hónappal korábbi kellemes őszi napsütésben! A hideg, párás levegő keltette emberi diszkomfort érzetből ne vonjuk le azt a következtetést, hogy ebben a szürkeségben biztos a lovunk sem szeretne kimozdulni a jó meleg boxból. Szeretne! Nem szeretne egy hétig vagy akár hosszabb ideig a boxban ácsorogni! Ha mégis így kell tennie, előszeretettel kólikázik, rugdosódik, esetleg felvesz valamilyen rossz szokást. A kólika oka az esetek nagy többségében bélsárrekedés, amelyet a hirtelen mozgáshiány okoz. Szintén bélsárrekedést okozhat az, ha az önitató vezetéke valahol elfagy, és így kedvencünk nem tud inni. Durva figyelmetlenség, de sajnos előfordul, hogy nem veszik észre, ha az önitatóba trágya került, mely esetben szintén nem fog inni a ló. Igen fontos tehát az önitatók rendszeres ellenőrzése.
A kovácsot télen többnyire megkérik, hogy olyan patkót rakjon fel, amelyikbe lehet sarkat csavarozni. Ritkán előforduló, de szintén durva hiba, hogy a használt patkó kerül újra vissza a ló lábára, és ebbe fúrnak menetet. A patkósarok menetes része többnyire 8 milliméter, ha a patkó ennél vékonyabb, akkor a sarok menetes része át fog érni rajta, és a saroktámasztót vagy még inkább a talpszegletet néha igen súlyos mértékben megnyomhatja. A patkósarok használatakor előforduló további hiba, hogy benne hagyják a patkóban a szállításkor. Igen komoly sérüléseket tud okozni, ha a szállítóeszközön valami miatt, az egyensúlyát vesztett ló véletlenül saját lábára lép. Többnyire a mellső lábak sarokvánkosai, illetve a hátulsók hegyfali része fölötti pártaszéle sérül. Ezek nehezen gyógyuló, sokszor szarunövési rendellenességgel visszamaradó sérülések. A boxban besarkalt ló nem csak nyílt sebet tud magán ejteni, hanem a szalagok és inak rendellenes terhelése révén fedett ín-, illetve szalagsérüléseket is szerezhet.
Nem elsősorban a téli időszakhoz kapcsolódik, de viszonylag gyakran előforduló probléma, ha a kovács a vasat szűkre és rövidre hagyja. Ezekben az esetekben a folyamatosan növő pata túlnövi a patkót, a súlyviselés abnormálissá válik. A hordozószélek, és a saroktámasztó lenőnek, a súly kissé áthelyeződik a fehérvonali részre, a talpra és a talpszögletre. Ez rendellenességeket idézhet elő a fehérvonalban, de különösen a talpszögletben, ahol a talpnyomás tályogképződéssé is alakulhat. A tályogképződés oka lehet még, hogy a fehér-vonal betegsége miatt az „felrohad” egészen az irháig, ezért azt a pataszabályozáskor mindig ki kell tisztítani, és amennyiben szükséges, valamilyen fertőtlenítőszerrel is kezelni.
A sáros vagy fagyott csúszós talajon - különösen lovas alatt - nagyobb az elcsúszás veszélye. Ez ín- és szalagsérüléseket okozhat, amely az ínvédő, illetve munkafásli használatával mérsékelhető. Fontos azonban, hogy ezeket ne húzzuk meg nagyon, és ne felejtsük rajta a ló lábán, amikor befejeztük a lovaglást. A rajta felejtett munkafásli, vagy a szorosra állított ínvédő igen komoly ínsérülést okozhat azáltal, hogy elszorítja a keringést.
A takaró használata: Ha az istállóban 0 és 10 şC közötti hőmérséklet van, az a ló számára megfelelő. Természetesen nem baj, ha ettől kissé eltér a hőmérséklet. Ha kicsivel hidegebb van, fokozottan ügyelni kell a vízvezetékek befagyására. Ha viszont kicsivel melegebb, számoljunk azzal a ténnyel, hogy a -10 şC-ba kivitt lónak több, mint 20 şC különbséghez kell egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni. Ügyeljünk rá, hogy a hőmérséklet emelése ne menjen a gázok és a pára elvezetésének rovására. Azoknál a lovaknál, amelyeken 10 cm vastag takaróréteg van az istállóban azért, hogy ne nőjön meg a szőrük, szintén figyelni kell arra, hogy az istállóban a takaró alatt 20-30 fokkal melegebb lehet, mint odakint. A szőrtakaró vastagságát természetesen jó kordában tartani, hisz a lovak a munka közben megizzadnak (különösen a nyereg alatt, amely pont a tüdő feletti rész), és a vastag „bunda” nehezen szárad meg. A vizes szőr könnyen vezeti a hőt, így a megfázás csak idő kérdése. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha egérszőrű a paci. Ilyenkor odakint nincs, ami kellőképpen megvédje, és ott fázik meg. Ideális a 10şC körüli hőmérséklet, nem túl vastag takaróval. A lelovaglás után egy pokróccal le kell takarni a ló hátát addig, amíg megszárad és csak ez után visszarakni rá az állandó takarót.
A téli vastagabb szőrtakaró, a párásabb, kevesebb fénnyel bíró istállókörnyezet kedvez a bőrgombák szaporodásának, ezért az ápolásra a vastagabb szőrzet miatt több időt kell szánni. A már fertőződött lovak ápolószerszámait nem szabad másik lónál használni. Ha kialakult a gombásság, azonnal szólni kell állatorvosnak, mert súlyosbodás esetén, télen nagyon nehéz eredményes kezelést folytatni.
Ezzel a kis emlékeztetővel talán sikerült érinteni a leggyakrabban előforduló problémákat. Bízom benne, hogy nagy része fölösleges volt – ha amelyik mégsem, még a baj megtörténte előtt visszaemlékszik rá az, aki elkövetné.
Védelem a lábaknak:
Való igaz, hogy a ló "lelke" a lába, hiszen bármilyen felmerülő probléma esetén haladéktalanul abba kell hagynuk a lóval való munkát, és pihentetni mindaddig, amíg a láb teljesen rendbe nem jön. Egy átlagos, könnyű napi egy-két órai munkával terhelt egézséges lónak nem szabad, hogy ártson a lovas alatti mozgás, ha ennyitől is sántaság, duzzadás vagy bármi nemű fájdalom lép fel, akkor azok a lábak bizony már nem egézségesek, és rendszeres védelemre szorulnak. A komolyab igénybevételhez - kemény talajon való mozgatás, rendszeres ugrófeladatok, vagy gyakori hosszabb túrák esetén érdemes a lábak védelmét biztosítani, hogy elkerüljük az esedleges megerőltetéseket.
Takarmányozás
A ló ínyenc. Nagyon sok félét eszik. Szinte mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Mindenféle szagú, színű, ízű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. Lehet etetni de nem szükséges, ellentétben minden mással ami amúgy beletartozik a ló természetes napi étrendjébe. Az árpa kb. 20% nagyobb tápértékű mint a zab, viszont kemény héja miatt szinte csak roppantva lehet etetni, különben nem emészthető. A kukorica a fokozott fizikai munka után vagy hidegben nagyon jól pótolja az elvesztett kalóriákat. A dara nem ajánlott mert gyorsan átmegy a ló emésztőrendszerén így nincs ideje azt megemészteni. A roppantás a legjobb megoldás olyan állapotban amikor a szemen még rajt a héja. Aki ezt nem olthatja meg az áztassa 6-8 óra hosszat és arra a héj megpuhul annyira, hogy ehető lesz. A ló mindenből ehet de csak mértékkel! Nyilván más a takarmányozása egy igáslónak mint egy telivérnek. De az alapok ugyanazok csak a mennyiség változik. Ugyanez vonatkozik a szálastakarmányokhoz is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
