Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus)  Nile crocodile

 Rend: Krokodilok (Crocodilia) Család: Krokodilfélék (Crocodylidae) Nílusi krokodilok a Bécsi Állatkertben CITES I. Előfordulás: Afrikában a Nílus mentén és a Szaharától délre Testsúly: 272-910 kg Testhossz: akár 6 méteresre is megnőhetnek Tápláléka: a nagyságuktól függően ízeltlábúaktól a nagyméretű patásokig majdnem mindent megtámad. Szaporodás: 40-60 db tojást tojik, melyekből 80-90 múlva kellnek ki a kis krokodilok. Az afrikai vadásztörténetek rettegett fenevadja. A sztorik ezen faj esetében gyakran nem is túlzóak, tényleg nem lehet biztonságban egyetlen élőlény sem, ha egy ilyen krokodil által lakott folyó partjára merészkedik. Teljes mértékben a vízi életmódhoz alkalmazkodott, bár a közhiedelemmel ellentétben a szárazföldön is gyorsan mozognak - sőt esetenként vadásznak. A többi hüllőtől eltérően rendelkeznek külső füllel, amit merülés közben elzárnak. A vízi életmódhoz való tökéletes alkalmazkodás másik jele a harmadik szemhéjuk, ami átlátszó, így csukott szemmel is látnak. Trópusi esőrdők és szavannák folyó- és állóvízeiben, mocsaraiban egyaránt előfordul - ahol még nem írtották ki. Több alfaja is ismert, melyek mérete eltérő. A hidegebb (Dél-Afrika) és sivatagos környezetben (Szahara) kisebb méretűek, pl. Maliban élő törpe nílusi krokodilok nem nőnek nagyobbra 3 méternél. A fiatal egyedek először puhatestűekkel és ízeltlábúakkal táplálkoznak, majd hamar áttérnek a kisebb gerincesekre (hüllők, kétéltűek). A kifejlett krokodilok minden elkapnak, amit csak tudnak. Áldozatukat lesből támadják meg, a vízből kirontva megragadják a zsákmányt és megpróbálják behúzni a vízbe, ahol az megfullad. Mivel a krokodilok fogai nem alkalmasak a hús feldarabolására, az igazán nagy munka csak ekkor kezdődik. Több technikát is alkalmaznak az eledel rögzítésére, gyakran kövek vagy gyökerek közé ékelik, hogy az ne mozduljon el a szabdalás közben. Ez a módszer nagyfokú intelligenciáról tesz tanúbizonyságot, hisz egyfajta eszközhasználatnak fogható fel. Másik módszer, hogy többen állnak össze és egyszerre szabdalják a húst. A krokodilok a víz alatt is képesek nyelni annak veszélye nélkül, hogy légzőszervükbe víz kerül. Halakra való vadászatuk során szintén magasfokú értelmi képességükről és szociális viselkedésükről tesznek tanúbizonyságot: több állat kordont alkotva tereli egybe a halakat. Ilyenkor a legmagasabb rangú egyedek esznek először, majd sorba következnek az alacsonyabb rangúak. A nőstények 2.6 méteres, a hímek 3.1 méteres "korukban" válnak ivaréretté. Novembertől decemberig tart a párzási időszak, mely során a hímek a madarakéhoz hasonlóan párzási rituálékkal közelítik meg a fogékony nőstényeket. A megtermékenyült nőstények kb. két hónap múlva rakják le tyúktojás méretű tojásaikat egy lyukba, amit szerves törmelékkel fednek be. A nőstény végig a fészek közelében tartózkodik és megpróbálja elűzni a ragadozókat. A legnagyobb veszélyt a tojásokra a varánuszok, mongúzok és hiénák jelentik. A rothadó szerves anyagok biztosítják a megfelelő hőmérsékletet a tojások kikeléséhez. Keléskor a kis krokodilok hívó hangot hallatnak, amelynek hallatán az anya kiássa és szájában a vízhez viszi őket. Egy nyugodtabb öbölbe ereszti és ott két(!) évig védelmezi az utódait. A fiatal krokodilusok ezek után függetlenné válnak, de még sokáig el kell kerülniük a nagyokat, nehogy azok megegyék őket.