A Mókus

Az erdő kis bohóca - a mókus Ezt a bojtos fülű, lompos farkú, szeleburdi kis emlőst, a mókust mindenütt ismerik Európában, ahol csak erdő van. De otthon érzi magát Észak-Ázsia legnagyobb területein is, a bükk-, tölgy- és fenyő- erdőkben. Nálunk is kedvenc tartózkodási helye a magas törzsű, árnyékos öreg erdő, nem szereti az erős napsütést, de a nedvességet sem. Kis rágcsálónknak karcsú, nyúlánk teste van, nagy, örökké érdeklődő tekintetű szeme, hegyes, bojtos füle, kúszáshoz idomult végtagjai, és hosszú lompos farka. Bundája nyáron vörösbarna színű, télen szürkésbarnára változik. Nagyon kevés emlős állat dicsekedhet olyan mozgékonysággal, fürgeséggel, mint ez a kis erdei bohóc. Állandóan egyik fáról a másikra ugrál ágról ágra szökkenve, farkával egyensúlyozva. A legerősebben imbolygó ágban is megkapaszkodik és olyan ügyes, hogy ugrását sohasem véti el: mindig eléri a kiszemelt messzi célpontot. Még ügyesebb a kúszásban! Hihetetlen gyorsasággal és fürge- séggel kúszik a fatörzseken fölfelé még akkor is, ha teljesen sima fatörzset szemelt ki magának. Segítségére vannak hosszú éles karmai; négy lábát egyszerre akasztja a fa kérgébe, nagy lendületet vesz, ugrik, s a magasba pattan. Lentről figyelve nekünk úgy tűnik, mintha felfelé siklana a fa törzsén, olyan gyorsan követi egyik ugrása a másikat. A mókus gyakran rendezi be fészkét elhagyott szarka- vagy varjúfészekben. A faodvakat is szívesen felkeresi, és kényelmesen berendezi magának. Előfordul, hogy saját maga építi meg lakóhelyét jól elrejtve, közel a fa törzséhez. A mókusfészek külseje egymásba szövődő, vékonyabb-vastagabb gallyakból áll, belsejét puha mohával béleli ki kis gazdája, és rendszerint két kijárata van. Gyakori, hogy a mókusnak több lakása is van egyszerre. Nagyon tiszta kis állat. Folyton nyalogatja, tisztogatja magát két mellső lábával, otthona tisztaságára is ügyel. Fürge barátunk állandóan eleséget keres. Mogyoróval, bükkmakkal, fenyőmaggal, bogyókkal és gombákkal táplálkozik, de a fiatal madarakat, tojásokat sem veti meg. Sajnos, ez a kedves kis állat erdeinkben inkább kártékony, mint hasznos, mert nagy pusztítást végez az énekes madarak fészkében, és gyakran lerágja a fák rügyeit, friss hajtásait. Amikor elég tápláléka van, az ínségesebb napokra és a télre gondolva tartalékok gyűjtéséhez kezd. Fák odvába, maga vájta kis üregekbe, bokrok, kövek alá rejti éléstárát. A kis mókusok tavasszal születnek. A puha fészekben 3-7 kis kölyök van együtt; kilenc napig vakok, és a mókusmama gyengéd szeretettel gondozza őket. Ha a mókusfiak már kibújtak a fészekből, még egy pár napig közös játék folyik: a mókuscsalád apraja-nagyja ugrándozik, kergetőzik és hangosan, vidáman incselkedve játszadozik. Az erdő mókás kis bohócainak felejthetetlen előadása ez.