KÉTPUPU TEVE Camelus ferrus bactrianus

 Két tevefaj él: a dromedár vagy egypúpú teve (Camelus dromedarius) és a baktrián vagy kétpúpú teve Száraz vidéken élnek víz nélkül hosszú ideig is kibírják. A szükséges nedvességet zsírtartalékukból és növényekbõl nyerik, köztük sós növényekbõl is. Jellegzetes és sajátos testfelépítésével (párnás talp, zárható orrnyílások, zsír, púp, stb.) a sivatagi, félsivatagi körülmények elviseléséhez alkalmazkodott. Egyszerre akár 57 l vizet is képesek meginni, hogy pótolják az elveszített folyadékot. A tevekanca általában egy (néha kettõ) csikót ellik minden második évben vemhessége 440 napig tart. A csikók csak négyéves korukra válnak függetlenné, s egy évvel késõbb teljesen kifejletté. Élettartamuk 50 év is lehet. Testhosszuk eléri a 3,5 m-t, vállmagasságuk a 2,1 m-t, súlyuk a 690 kg-ot. Járásuk jellegzetesen hullámzó, mivel elülsõ és hátulsó lábukat egyszerre mozdítják ugyanazon a testoldalon. 65 km óránkénti sebességgel tudnak futni. Az egypúpú tevét már idõszámításunk elõtt 4000 évvel háziasították. A vadon élõ forma Arábiában s talán Észak-Afrikában élt, s legalább 2000 évvel ezelõtt kipusztult vagy pedig fokozatosan beolvadt a háziasított fajtába. A világ sok részére betelepítették így az Egyesült Államok déli részére, Dél- és Kelet-Afrikába, Spanyolországba és Ausztráliába (ahol nagyszámú elvadult teve él). Mint háziállat a kétpúpú teve története is hosszú, az idõszámításunk elõtti harmadik vagy negyedik században háziasították. A húszas évekig nagy volt az elterjedési területe, s Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kínáig helyenként tömegesen tartották. A vadon élõ forma veszélyeztetett. Napjainkban csak Délkelet-Mongóliában és Nyugat-Kínában maradt fenn 300-500 egyed.